5.fejezet: A "véletlen" balesetek

Másnap reggel

Mikor felébredtem körbe néztem és láttam, hogy nincs bent senki, így hát megpróbáltam felállni.Épp, hogy felálltam, mikor bejöttek a többiek.Niall azonnal odajött hozzám és az ölébe vett, majd visszafektetett.A többiek csak mosolyogva figyelték mi történik

-Jó reggelt.-mondták egyszerre.
-Nektek is.-mondtam mosolyogva.
-Éhes vagy?Szomjas vagy? Kell valami?-kérdezte Niall aggódva.
-Igazán mind a kettő.-nevettem el magam.

Niall gyorsan felállt, majd megkerülte az ágyat és kiment.A fiúk és a nővérem csak "húú"-zni kezdtek, mire én megforgattam a szemem, majd elmosolyodtam.Mikor Niall visszatért hozott teát és szendvicset.Én megnyaltam az ajkam,mire Niall ajkaiba harapott és odahozta a ételt és italt.Én elvettem tőle, majd megköszöntem. Kiszabadítottam a szendvicsemet  az alufóliából, majd elkezdtem enni.Mikor felnéztem láttam, hogy a többiek már nem voltak itt kivéve Niallt. Én beleharaptam a szendvicsembe, majd felé tartottam. Niall elmosolyodott, majd ő is harapott belőle.

-Ez nagyon finom.-mondta mosolyogva.
-Igen szerintem is.-értettem vele egyet.

Megettem a szendvicset, majd kinyitottam a teát és ittam belőle. Abból is megkínáltam Niallt aki előszeretettel ivott belőle.Én csak néztem őt.Olyan aranyos ilyenkor.A szeme gyönyörű írisz kéket tükrözz. a hajából kiáll néhány barna tincs és olyan jól néz ki.Úristen miket gondolok én?! Nem szabadna fantáziálnom Niallről.Ekkor meghallottam a többiek nevetését kintről.Annyira érdekelt,hogy miről nevetnek, de mivel itt van Niall nem mehetek sehova.Olyan mint egy testőr.

-Vagy mint egy hím oroszlán, aki mindenképp megvédi a nőstény párját.-hallottam meg egy hangot a fejemben, ami miatt szörnyű fejfájás kapott el.

Hirtelen a fejemhez kaptam és fájdalmamban lehunytam a szemem és összeszorítottam fogamat.Ekkor Niall rám kapta tekintetét és egy szem pillantás alatt el is tűnt.Egyszer csak kintről hallottam hatalmas veszekedést.Úgy gondoltam, míg Niall nincs itt kimegyek megnézni mi folyik kint.Felálltam belebújtam a papucsomba, majd elcsoszogtam az ajtóig. Ott megfogtam a kilincset és lenyomtam,de az ajtó nem nyílt ki.Elkezdtem húzni befele az ajtót, de sehogy se nyílt ki.Ekkor hirtelen az összes ablak becsukódott és lángolni kezdett  a függöny.

-Segítség.-sikítottam és dörömböltem az ajtón.

A láng egyre nagyobb helyre terjedt és éreztem, hogy kezd elfogyni az oxigén.A szám elé kapta,majd leguggoltam a földre.Igen leguggoltam, mert az tanították nekem ilyen helyzetekbe ezt kell tenni.Apropó tanítás..van egy varázslat, ami eloltja a tüzet, csak nem tudom pontosan.Ex..ex..ajj nem megy sehogyan.-gondoltam magamba. Aj aj kifutók az időből és a levegőből is.Kezdett minden homályosodni körülöttem.A falnak dőltem és vártam a halálomat.Belegondolok nem is ilyen halált szerettem volna.Szemeim lehunyódtak és egyre nehezebben bírtam venni a levegőt.

-Exportiusz.-hallottam meg egy női hangot.

Vajon ki lehet?Volt annyi erőm, hogy kinyissam a szemem, így hát megtettem.Liam ,Louis és Zayn éppen valakit elintéztek, míg a nővérem és anyám oltotta a tüzet és Harry meg Niall kerestek engem.Amint Harry rám pillantott egyből odajött és felkapott, majd kiviharzott velem a szobából egy másikba, ahol oxigén maszkot rakott a szám elé.Én egyből lélegezni kezdtem a friss levegőt.A levegő átjárta a testemet és látszólag is sokkal jobban lettem.Harry a hátamról a kezét a derekamra csúsztatta és picit megemelt.Lassan felültem és gondolkodtam.

-Jobban vagy?-zökkentett ki Harry a gondolkodásomból.
-Persze igen.-mosolyogtam és ránéztem.- és ti ?
-Hát szívem nagyon vonzod magadhoz a vámpírokat.-mondta nevetve.
-Miért is ?-kérdeztem meglepetten.
-1. A nővéredet még épp, hogy eltudjuk fogadni , de a te véres más és nehéz veled lenni 2. más vámpírok is kiszemeltek maguknak.-mondta nevetve, de láttam rajta, hogy a szemei pirosodni kezdenek és keveredni a gyönyörű smaragd zöld szemével.

Felálltam, majd Harryre néztem és mosolyogtam. Harry persze azonnal visszamosolygott.Ekkor berontott Niall és körbe nézett.Egyszer csak a szeme megakadt rajtam és végig mért, azután mélyen a szemembe.Harry felállt és kettesben hagyott minket, de még az se törte meg a csendet.Egyszer csak lassan elindult felém.