6.fejezet: A kegyetlen oldala

Egyre közelebb került hozzám.Kezét  lassan a derekamra helyezte, majd  közelebb húzott magához. Oly annyira közel kerültünk egymáshoz, hogy leheletét magamon éreztem.Homlokát az enyémnek döntötte és csak várt, hogy mit lépek.A szememet lehunytam és próbáltam a lélegzetemet helyre állítani. Már majdnem sikerült, mikor ajkait éreztem az én ajkaimon.Csókjában elvesztem, úgy mint ahogy a lelkében.Csókja méz édes volt és óvatos.Felbátorodott, mikor ajkamat ketté nyitottam.Egyre forróbban és vadul csókolt.Kezei levándoroltak a derekamról a fenekemre, ahol élvezetesen el időzött.Belenyögtem ajkaiba, mikor belemarkolt a fenekembe.Egyszer csak felkapott a combomnál fogva és a falnak döntött.Lábamat körbefontam a dereka körül.Egyik kezemmel beletúrtam a hajába míg, másikkal a tarkóját simogattam.Elléptünk a faltól és már csak az éreztem, hogy egy ágyra dönt le.Egy pillanatra kinyitottam a szemem és láttam, hogy még mindig a kórteremben vagyunk.Azonnal lehunytam a szememet mikor Niall ajkai a nyakamhoz értek.Elkezdte puszikkal ellepni a nyakamat amit én összeszorított szemmel tűrtem.
Lassan elkezdte szívni ajkaival a nyakamat, ami kisebb nagyobb nyögéseket váltott ki belőlem.Felém mászott és úgy folytatta.Két kezét megtámasztotta a fejem mellett.Mikor megunta a nyakam szívogatását, akkor egyik kezét lecsúsztatta, majd egy picit feljebb húzta a pólómat.Nyakamról áttért az mellkasomra és addig puszilta míg a pólóm engedte.Mellkasomról áttért a hasamra, ahol puszikkal lepte el.Akkor kaptam észbe pontosan, hogy hol vagyunk és mit csinálunk.Óvatosan ellöktem magamtól, majd felültem és szaggatottan vettem a levegőt.Hogy történhetett meg ez ? És miért pont ilyenkor csinálta ezt? És miért pont ő??? Sok kérdés cikázott a fejembe.Felálltam és gyors tempóba indultam az ajtó felé.Megfogtam a kilincset és kinyitottam mikor Niall visszacsapta.Jó most volt elegem.

-Ezt most miért kellett?-háborodtam fel.- És ha nem kapok észbe?Már megint ez a hülye vámpír varázslat.
-1.Beszélni szerettem volna veled 2.Úgyis észbe kaptál volna előbb vagy utóbb 3.Nem én kényszerítettem rád, hanem te akartad.-mondta agresszívan.- de persze most se vallod be magadnak, hogy érzel valamit irántam.
- Mert nem érzek.-mondtam halkan.- irántad nem érzek semmit.
-Akkor ennyi volt.-mondta komolyan és elém jött, majd a térd hajlatom alányúlt és felkapott az ölébe.

Ijedten kapaszkodtam Niallbe, aki láthatóan élvezte a helyzetet.Az arcomba csapódó friss szellő nyugtat.Egyszer csak egy ágyon éreztem magam.Körbe néztem és kastély féleségnek tűnt.Felálltam, majd odasétáltam az ablakhoz és meglepődtem, hogy egy toronyba találtam magam.Körülöttem várak voltak.A kilátás egyszerűen fantasztikus és briliáns volt. Lenéztem és azonnal hátrébb hökkentem.Nagyon magasan voltam, még megszökni se tudtam volna.Hirtelen két erős kart éreztem a derekamon,ami azonnal magához húzott.Próbáltam öleléséből kibújni, de nem tudtam, így hát hátra hajtottam a fejemet a vállára.

-Miért hoztál ide?-kérdeztem nyugodtan.
-Mert te csak az enyém vagy.-suttogta.

Erre tiszta erőmből és hirtelen löktem el magamtól. Gyűlölettel néztem őt.Mit képzel magáról?Én nem vagyok senkié!Nem vagyok egy baba, amit kedvére megtarthat. Körbe néztem és csak egy  ajtó volt,de az is Niall mögött.Gyorsan az ajtó felé kezdtem szaladni.Sikeresen kikerültem Niallt,aki csak a méregtől készült felrobbanni.Ez az sikerült az ajtót elérnem.Innentől már sima ügy lesz.-gondolt magamba.De sajnos túl hamar elszámítottam magamat.Hamar utolért, majd a csuklómnál fogva az ágyra lökött.Maga mögött bezárta az ajtót és hamar fölöttem termett.Erőszakosan megcsókolt,miközben kezemet a fejem fölé tartotta.

-Niall könyörgöm ne.-mondtam neki a sírás határán.

Szeme  világoskékből meglepően sötét kék lett.Hát ez mit jelent?De nem is nagyon számít most.Inkább valahogy menjek el innen.Körbe néztem és csak az ablak amin kitudok menni, ha el nem veszem tőle valahogy a kulcsot.Ha így játszik én is beszállok a játékba.

-Szeretlek.-suttogtam, majd megcsókoltam ajkait.

Visszacsókolt,majd gonoszul elmosolyodott.Kezeit a fejem mellett támasztotta. Most itt van az alkalmam.-gondoltam magamban. Kezemet végig húztam a gerincén,miközben a nyakát óvatosan harapdáltam.
Zsebeiből észrevétlenül elvettem a kulcsokat,majd Niallra néztem.Itt volt az idő..

-Sajnálom Niall.-mondtam, majd teljes erőmből ágyékon rúgtam én megszaladtam a kijárat felé.

5.fejezet: A "véletlen" balesetek

Másnap reggel

Mikor felébredtem körbe néztem és láttam, hogy nincs bent senki, így hát megpróbáltam felállni.Épp, hogy felálltam, mikor bejöttek a többiek.Niall azonnal odajött hozzám és az ölébe vett, majd visszafektetett.A többiek csak mosolyogva figyelték mi történik

-Jó reggelt.-mondták egyszerre.
-Nektek is.-mondtam mosolyogva.
-Éhes vagy?Szomjas vagy? Kell valami?-kérdezte Niall aggódva.
-Igazán mind a kettő.-nevettem el magam.

Niall gyorsan felállt, majd megkerülte az ágyat és kiment.A fiúk és a nővérem csak "húú"-zni kezdtek, mire én megforgattam a szemem, majd elmosolyodtam.Mikor Niall visszatért hozott teát és szendvicset.Én megnyaltam az ajkam,mire Niall ajkaiba harapott és odahozta a ételt és italt.Én elvettem tőle, majd megköszöntem. Kiszabadítottam a szendvicsemet  az alufóliából, majd elkezdtem enni.Mikor felnéztem láttam, hogy a többiek már nem voltak itt kivéve Niallt. Én beleharaptam a szendvicsembe, majd felé tartottam. Niall elmosolyodott, majd ő is harapott belőle.

-Ez nagyon finom.-mondta mosolyogva.
-Igen szerintem is.-értettem vele egyet.

Megettem a szendvicset, majd kinyitottam a teát és ittam belőle. Abból is megkínáltam Niallt aki előszeretettel ivott belőle.Én csak néztem őt.Olyan aranyos ilyenkor.A szeme gyönyörű írisz kéket tükrözz. a hajából kiáll néhány barna tincs és olyan jól néz ki.Úristen miket gondolok én?! Nem szabadna fantáziálnom Niallről.Ekkor meghallottam a többiek nevetését kintről.Annyira érdekelt,hogy miről nevetnek, de mivel itt van Niall nem mehetek sehova.Olyan mint egy testőr.

-Vagy mint egy hím oroszlán, aki mindenképp megvédi a nőstény párját.-hallottam meg egy hangot a fejemben, ami miatt szörnyű fejfájás kapott el.

Hirtelen a fejemhez kaptam és fájdalmamban lehunytam a szemem és összeszorítottam fogamat.Ekkor Niall rám kapta tekintetét és egy szem pillantás alatt el is tűnt.Egyszer csak kintről hallottam hatalmas veszekedést.Úgy gondoltam, míg Niall nincs itt kimegyek megnézni mi folyik kint.Felálltam belebújtam a papucsomba, majd elcsoszogtam az ajtóig. Ott megfogtam a kilincset és lenyomtam,de az ajtó nem nyílt ki.Elkezdtem húzni befele az ajtót, de sehogy se nyílt ki.Ekkor hirtelen az összes ablak becsukódott és lángolni kezdett  a függöny.

-Segítség.-sikítottam és dörömböltem az ajtón.

A láng egyre nagyobb helyre terjedt és éreztem, hogy kezd elfogyni az oxigén.A szám elé kapta,majd leguggoltam a földre.Igen leguggoltam, mert az tanították nekem ilyen helyzetekbe ezt kell tenni.Apropó tanítás..van egy varázslat, ami eloltja a tüzet, csak nem tudom pontosan.Ex..ex..ajj nem megy sehogyan.-gondoltam magamba. Aj aj kifutók az időből és a levegőből is.Kezdett minden homályosodni körülöttem.A falnak dőltem és vártam a halálomat.Belegondolok nem is ilyen halált szerettem volna.Szemeim lehunyódtak és egyre nehezebben bírtam venni a levegőt.

-Exportiusz.-hallottam meg egy női hangot.

Vajon ki lehet?Volt annyi erőm, hogy kinyissam a szemem, így hát megtettem.Liam ,Louis és Zayn éppen valakit elintéztek, míg a nővérem és anyám oltotta a tüzet és Harry meg Niall kerestek engem.Amint Harry rám pillantott egyből odajött és felkapott, majd kiviharzott velem a szobából egy másikba, ahol oxigén maszkot rakott a szám elé.Én egyből lélegezni kezdtem a friss levegőt.A levegő átjárta a testemet és látszólag is sokkal jobban lettem.Harry a hátamról a kezét a derekamra csúsztatta és picit megemelt.Lassan felültem és gondolkodtam.

-Jobban vagy?-zökkentett ki Harry a gondolkodásomból.
-Persze igen.-mosolyogtam és ránéztem.- és ti ?
-Hát szívem nagyon vonzod magadhoz a vámpírokat.-mondta nevetve.
-Miért is ?-kérdeztem meglepetten.
-1. A nővéredet még épp, hogy eltudjuk fogadni , de a te véres más és nehéz veled lenni 2. más vámpírok is kiszemeltek maguknak.-mondta nevetve, de láttam rajta, hogy a szemei pirosodni kezdenek és keveredni a gyönyörű smaragd zöld szemével.

Felálltam, majd Harryre néztem és mosolyogtam. Harry persze azonnal visszamosolygott.Ekkor berontott Niall és körbe nézett.Egyszer csak a szeme megakadt rajtam és végig mért, azután mélyen a szemembe.Harry felállt és kettesben hagyott minket, de még az se törte meg a csendet.Egyszer csak lassan elindult felém.

4.fejezet: Az új szerelem

Amint odaértünk szembe találtuk magunkat a többiekkel. A fiúkra néztem akik csak vigyorogtak és aztán ránéztem a nővéremre és megijedtem. Tekintete nagyon dühös volt és láttam a szemébe, hogy ezért még kapni fogok nem is kicsit. Niall megérezhette mi folyik le kettőnk tekintetéből és megfogta a kezemet,majd maga mögé húzott. Lina ezt láttán elővette a pálcáját és lendített egyet és már mellette is voltam.

-Na mi fiúk akkor mentünk.-mondta Lina majd megfordult.
-A ma esti bulin ott leszünk..Viseljetek valami dögöset.-mondta Harry perverz mosollyal.

Mi erre csak megforgattuk a szemünket és elindultunk kifele. Én még egyszer hátra fordultam és láttam amint a fiúk letámadják Niallt kérdésekkel.Meglepődtem,hogy Niall rám nézz aggódó tekintettel.Én csak rámosolyogtam nyugtatásképpen, majd visszafordultam és mentem nővérem után.Már egy ideje sétáltunk az erdőbe mikor észrevettem,hogy eltévedtünk. De jó.-gondoltam magamba mert már be is sötétedett.

-Lina tudod hol vagyunk?-kérdeztem kétségbe esetten.
-Az őszintét nem,de itt nem szabadna lennünk.-mondta aggódva és körbe nézett.
-Miért?.
-Mert itt vámpírok szoktak járni és gondolom nem mindenki tudja még.-mondta egyre jobban aggódva.

Körbe néztem és láttam,hogy ott áll egy alak a szeme vörösen világított.Felsikítottam egy hangosat, mire a nővérem megijedt és elájult. De jó a nővérem ájult sötét van félek is és még nem is vagyok teljes fehér boszorkány.Lehajoltam a nővéremhez, majd egy burkot tudtam köré keríteni.Megpróbáltam magam köré, de mivel nem teljes az erőm így hát nem sikerült.Felnéztem és láttam,hogy egyre többen vannak.Láttam,hogy az egyik megindul felém.Én csak lefagyva álltam ott és figyeltem, ahogy vigyorral az arcán közeledik felém.Gyorsan eszembe jutott a pálcám és elővettem és mikor lendíthettem volna  kilökte  a kezemből majd engem teljes erejéből az egyik fának vágott.Éreztem,hogy elkezd vérezni a kezem és a lábam.A srác hamar odajött hozzám majd megfogta a kezem és nézte a vért.Nem tehettem mást minthogy várni a halált.Ekkor eszembe jutottak a fiúk.Gyorsan egy nagyon hangosat kiáltottam nekik hátha meghallják,de minden sikertelen volt.Ez előttem lévő vámpír elengedte a kezemet majd arrébb döntötte a fejemet,majd elkezdte puszilgatni a nyakam.Éreztem amint a szemfogát végig húzza a nyakamon és ekkor már biztos voltam a halálomba.Ekkor egy erős folt csapódott a vámpírnak,aminek köszönhetően már nem volt a közelembe.Láttam amint a fiúk odamentek Linához. Én rögtön levettem róla a burkot,majd megpróbáltam felállni de nem sikerült.Zayn felkapta óvatosan Linát az ölébe amíg a többiek odajöttek hozzánk.

-Sajnálom elkéstem.-mondta halkan Niall, majd láttam,hogy próbálja visszatartani vámpír énét.

Felkapott,majd elindult velünk kifele az erdőből.Éreztem, amint egyre gyengébb leszek a sok vér vesztéstől.Egyszer csak minden sötét lett.Nem tudom mennyi idő telhetett el,de lassan kinyitottam a szemem.A fények elsőnek zavarták a szemem ezáltal homályosan láttam,majd kezdett minden tisztulni.Körbe néztem és láttam a fiúkat, a szüleimet és a nővéremet Linát.

-Hát te jól vagy ?-kérdeztem mosolyogva Linától.

Mikor kimondtam ezt hirtelen csönd lett,majd hirtelen mindenki körém gyülekezett.Láttam mindegyikük arcán,hogy megkönnyebbültek nem tudom miért de akaratom ellenére is elmosolyodtam.

-Úr isten hát te jól vagy Felícia?-kérdezte anyám és apám miközben megöleltek.
-Igen jól vagyok.-mosolyogtam és visszaöleltem őket.-Lina ugye nem esett bajod ?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem..de neked.-mondta halkan.-Sajnálom jobban kellett volna figyelnem rád.-mondta sajnálkozva,majd elengedte Zayn kezét. Ránéztem a nővéremre majd elmosolyodtam és vetettem rá egy " na erről majd mesélhetsz" pillantást.
-Na jó mi kimentünk,mert valaki szeretne beszélni veled.-mondta anyu mosolyogva majd kimentek.

Csak Niall maradt bent velem. Aggódó pillantást vetett felém mire én csak mosolyogtam megnyugtatásképpen.Közelebb jött és leült az ágy szélére közel hozzám.

-Nagyon csúnyák a sebeid, főleg a hátadnál.-mondta halkan.
-Nyugi jól vagyok.-mondtam mosolyogva,majd megöleltem.
-Sajnálom elkéstem.-mondta miután visszaölelt.
-Jaj mondom semmi baj.-kicsit elhajoltam és megpusziltam az arcát.-Amúgy mi volt ez Zayn és Lina között?-Összejöttek.-mondta halkan és mosolyogva.
-Atya jó ég.-mondtam mosolyogva.-Hisz ez csodálatos.
-Igen az.-mondta komolyodva.

Mikor elkomolyodott beállt közöttünk az a kínos csönd.Óvatosan néztem Niallre, aki éppen tanulmányozta a kórtermet.Gyorsan elkaptam a tekintetem róla,amikor rám nézett.Ő csak elmosolyodott.Mosolyára én is elmosolyodtam.

-Amúgy meg hogy-hogy a mi nevünket kiabáltad?-kérdezte komolyan,miközben éreztem a tekintetét magamon.
-Ti jutottatok elsőnek az eszembe.-mondtam mosolyogva.
-Vagy inkább csak én.-mosolygott és lassan elkezdett elém közeledni.

Már éppen megcsókolt volna, mikor jöttek be a többiek.Azonnal arrébb mentem Nialltól. Niall mérgesen fordult hátra a többiekhez, akik csak egy "sajnálom" pillantást vetettek rá.Kínos csend után a többiek kimentek,majd Niall tekintetét újra rám vetette.Elkezdett közeledni felém,mire én automatikusan lehunytam a szemem.

-Fáradt vagyok.-mondtam mikor már a leheletét  magamon éreztem.
-Jó.-mondta komolyan, majd visszaült.

Én csak visszadőltem és lehunytam a szemem.Egy kezet éreztem a kezemnél, ahogy cirógatni kezdett.Érintésétől hamarosan elaludtam.

3.fejezet: A tárgyalás napja

Reggel mikor felkeltem ,olyan érzésem támadt mintha szüleink egy fontos feladattal fognak minket megbízni.Nem is tudom miért de pizsamában lementem anyuékhoz és meglepődtem , mert a nővéremet is ott találtam éppen beszélgetni anyuval és apuval.
Odamentem hozzájuk és rákérdeztem, hogy mit csinálnak.Nem válaszoltak így hát felmentem a szobámba és felöltöztem.Megvártam még a nővérem feljön és akkor akartam megkérdezni tőle.
-Lina.
Ő nem válaszolt csak felém fordult.
-Miről beszéltetek lent anyuékkal.-érdeklődtem.
-Csak annyi, hogy nekünk kell elmenni egy megbeszélésre, mert ők nem érnek rá.
Mikor ezt kimondta de ja vu érzésem támadt.
-És mikor megyünk?-kérdezősködtem.-Hát miután felöltöztél mehetünk is.-húzta mosolyra a száját.
Gyorsan kiválasztottam egy ruhát és felkaptam, majd a nővérem is ugyan így tett.El is indultunk, de útközben nagyon furcsa érzésem volt és olyan ismerős volt a hely.

-Merre megyünk?-kérdeztem miközben körbe-körbe néztem.
-Csak egy tárgyaló terembe.
-De miért?-kérdezősködtem.
-Hát...az mindegy.
-Na nővérkém mondd már tudod meg bízhatsz bennem.-mosolyogtam el és boci szemekkel néztem rá.
-Majd meglátod, ha odaértünk.-ezzel abba is hagyta a beszélgetést.

Mikor odaértünk akkor egy csomó vámpír szem pár szegeződött ránk.

-Te mégis hova hoztál?-néztem idegesen a nővéremre.
-Öhm..egy tárgyalásra.-adta az egyszerű választ.
-Mesélj gyorsan el mindent kérlek.-nyugodtam meg egy kicsit.
-Mindenki fáradjon be a tárgyaló terembe!.-hallottam egy hangot amitől kirázott a hideg.
-Ígérem később mindent elmesélek csak most amíg bent vagyunk ne mondj és ne kérdezz semmit..jó?-nézett rám aggódóan.
-Jó, de ha valami olyasmit látok akkor megkérdezem.-mosolyogtam, mire ő csak bólintott.

Lina előre indult és én összeszedve minden bátorságomat magabiztosan mentem mellette.Mikor beértünk láttam, hogy Lina felvesz egy mű mosolyt.Úgy döntöttem én is felveszek egy mű mosolyt. Mikor beljebb mentünk a mosoly lefagyott az arcomról, mikor láttam azt az 5 vámpírt akivel az erdőbe futottunk össze.A szőke azt hiszem Niall rám kacsintott és nekem akkor ült ki undor az arcomra.Láttam, amint Zayn Linára mosolyog.Mikor a nővérem elfordult és elpirult akkor csak nagyokat néztem.Mikor mindenki leült azonnal elkezdtük a tárgyalást.Én csak Niallt tudtam nézni ,ahogy nézi az apját.Egyszer a tekintetünk összetalálkozott és én azonnal elfordultam.Pár óra tárgyalás után megegyeztünk, hogy a vámpírok és a boszorkányok fegyver szünetet tartanak és kibékülnek.Mikor kinyitották az ajtót én azonnal felálltam és kisiettem.Megálltam és körbe néztem.Észrevettem, hogy mindenki engem néz, ezért lehajtottam a fejem.Pár másodperccel később két kezet éreztem a derekamon.

-Ajj Lina olyan fáradt vagyok.-hunytam le a szemem és a vállára döntöttem a fejem.

A hang elkezdett kuncogni és akkor jöttem rá,hogy nem Lina az.Kinyitottam a szemem és láttam Niallt, ahogy éppen engem nézz.Próbáltam ellökni magamtól de nem sikerült.Így hát feladtam a küzdést és inkább visszadőltem a vállára.

-Gondolom direkt hagytad most, hogy  győzzek.-nevetett.
-Dehogyis!Csak fáradt vagyok.-talán igaza volt.Lehet legbelül még is akartam, hogy ne engedjen el.
-Persze...csakis.-nevetett.
-Öhm Niall...-pirultam el.-mindenki minket nézz.-mondtam zavartan.
-És ?.-kérdezte mikor körbe nézett.Látom őt nem érdekli hogyha mindenki minket nézz.
-Engedj el kérlek.-mondtam gyengéden.
-Pedig tudom, hogy akarod..érzem.-amint kimondta elengedett és én csak lesápadva álltam ott.
-Te nem érezhetsz engem.-mondtam feszültem.
-De és irányítani is tudlak szerintem.-vigyorodott el.
-Na azt megnézem.-vigyorodtam el nagyképűen.
-Ohh nagyképűsködsz?.-csak bólintottam.-na akkor nézd.Csókolj meg.-mondta határozottan.
-Nem foglak.-mondtam és máris nagy késztetést érzetem, hogy megcsókoljam.

Elkezdtem felé közeledni és ő csak vigyorgott tovább.Mikor már csak pár centi választott el minket ő megfogta a derekam magához húzott és azonnal megcsókolt.Elengedte a derekam de a csókot nem hagyta abba.Megfogta az egyik kezem és a haja közé rakta a másik kezemet meg a nyakára.Elvette kezeit az enyémről és visszarakta a derekamra.Lehunytam a szemem és visszacsókoltam saját akaratomból.Mikor meghúztam a haját ,belemosolygott a csókunkba.Észrevettem, hogy jönnek ki a többiek és elhúzódzkodtam Nialltől.Ő csak vigyorgott és én azonnal letöröltem a számat.

-Ez nem ér.-mondtam hisztisen.
-De és amikor viszonoztad azt nem én akartam.-vigyorgott és elkezdett kuncogni.-Szóval érzel valamit irántam.
-Igen érzek.-mondtam halkan.-Undort.-vigyorogtam a szemébe és arcon vágtam.

 Niall szeme hirtelen vörös lett és ember feletti gyorsasággal kapott a  hátára és vitt el.Én csak becsuktam a szemem és átkaroltam a nyakát.Nem sokkal később abba az erdőbe voltunk, ahol elsőnek találkoztunk.Ott lerakott és felém nézett.A szemei még mindig vörösen izzottak.Tett felém egy lépést én meg hátrálni kezdtem.Gyorsan a fához lökött és az egyik kezével lefogta a kezeimet és a fejem fölé rakta. A másik kezével arrébb söpörte a hajamat és utána a derekamra helyezte a kezét.Ajkai közeledni kezdtek a  nyakam felé.Lehunytam a szemem így várva a végzetem.Mikor ajkai a nyakamhoz értek elkezdtem remegni,de amikor elkezdte csókolgatni meglepődtem.

-Nem bántalak.-mondta majd elengedte a kezeim.-Sajnálom az előbbit.
-Semmi baj.-mondtam és azonnal a csuklómhoz kaptam.

Nagyon fáj és ezt Niall is észrevette.Megfogta óvatosan majd puszikkal illette a fájlaló csuklom.Nem húztam el csak figyeltem,hogy most milyen nyugodt és törődő.Elengedte a csuklómat majd rám nézett.Ajkaival közeledni kezdett az ajkaim felé.Mikor már majdnem hozzáért ,elfordítottam a fejem, így hát csak egy puszi lett belőle.Ő csak felkapott a hátára és vissza siettünk a többiekhez. Amint odaértünk.....

2.fejezet: A találkozás

Amint megfordultam ott láttam 10 vámpírt és valamit kémleletek vagy éppen valakit.

-Vámpírok!-kiabáltam el magam.
-Maradj mar csöndbe!-fogta be a nővérem a számat.
de már késő volt.

A vámpírok észre vettek minket.

-Hoppá srácok.Ezt figyeljétek.-mosolygott  ránk az egyik vámpír és gyorsan oda szaladt hozzánk.
-Na tessék.Ezt jól megcsináltad...Megint!-vitatkozott a nővérem.
-Ssss...-mondta a sötét barna hajú vámpír aki Lina hajával kezdett el játszadozni.

Lina csak úgy nézett rám mint aki megakarna ölni.

-Friss húsok.-szólalt meg a göndörke hátulról, majd ő is odafutott hozzánk, de őt már a többiek is követték.
-Ő az enyém srácok.El a kezekkel!-mondta a sötét barna hajú srác aki ezúttal végig is nézte Linát.
-Ő pedig az enyém.-mondta a szöszi majd elém futott és csak pár centi választott el minket egymástól.
-Na ebben most nagyon tévedsz!-jelentette ki a göndör.-Őt én láttam meg előbb szóval ő az enyém!
-Ő pedig az enyém.Szóval szállj le róla Zayn!-mondta egy világos barna hajú srác is.

Szóval ő Zayn.-gondoltam magamban.

-Fiúk!Nyugi van!-szólalt meg az ötödik vámpír is.
-Niall, Harry.Zayn és Louis.Ne veszekedjetek!Nézzétek meg szegények, hogy megrémültek!-mosolygott ő is egyet.

Szóval a szőke Niall, a göndörke Harry, a világos barna hajú Louis és Zaynt már az előbb is tudtam.
És ki az ötödik?Vagyis egyáltalán ők kik?

-Mit csináljunk velük?-kérdezte Niall.
-Harapjuk meg őket.-mondta Zayn és odament a nővéremhez.
-Ne merészeld!-jelentette ki a nővérem.
-Ne kérlek hagyjátok őt.-elővettem a pálcám és varázsoltam.

A nővérem köré egy védőpajzsot emeltem.Még én is meglepődtem, hogy sikerült.A nővérem is csak nagyokat nézett.

-Boszorkák?-lepődött meg az összes és hátrébb húzódtak.
-Igen, azok vagyunk.-jelentettem ki.

Lina elő se vette a varázspálcáját, csak a kezével legyintett egyet és leszedte magáról a védőpajzsot.

-Micsoda? Ezt meg..
-Mi az Liam?-kérdezte Zayn.
-Ők fehér boszorkányok!-jelentette ki (ezekszerint) Liam.
-Micsodák?-kérdezte Niall.
-Ők a legerősebbek a világon és csak egy van belőlük az egész világon.-mesélte Liam.-Várjunk csak.Ti, hogy-hogy ketten vagytok?
-Vagy netán csak te vagy egyedül fehér boszorkány?-nézett Liam Lina felé.
-Egyenlőre még csak igen, de a húgom is az lesz csak még sokat kell tanulnia ahkoz.
-Egy okos és erős boszorkány?-mosolygott Zayn a nővéremre, amire ő elpirult.
-Lina!-szóltam rá.
-Jól van na.-egyből vette az adást.
-Na és még én pasizok.-álltam fel idegesen.-Maradj itt a pasiaiddal.
-Itt maradsz!-csinált valami izét a kezével és utána nem tudtam megmozdulni.
-Te meg mit csináltál?-kérdeztem meglepetten.
-Annyi a lényeg, hogy nem ismered ezt a mágiát és, hogy most nem tudsz megmozdulni.
-Szóval nem tud mozogni?-nézett rám Niall és elmosolyodott.
-Meg se próbád vagy különben te is így végzed!-mondta Lina.

Niall csak szúrós tekintettel nézett rá Linára és egy ideig farkas szemet néztek egymással.

-Elég legyen!-mondta Liam amire mindenki ráfigyelt.
-Gyertek fiúk menjünk!-mondta és elfutott.

Majd őt követte Louis és Harry is.Zayn és Niall még ott maradtak.

-Mit akartok? Miért nem mentek már el?-kérdezte Lina.
-Lina engedj el ez már fáj.
-Bocsi Felícia.-engedte el az ökölbe szorított kezét, de még akkor sem tudtam megmozdulni.

Zayn csak mosolygott egyet, oda lépett Linához és végig simitotta az arcát, de a végén már Lina elfordította a fejét, hogy éreztesse.Zaynnel, hogy hagyja ezt abba.Niall közelebb lépett hozzám és a fülembe súgta: -Akkor is az enyém leszel szivi.Majd mosolygott egyet és mindketten elmentek.

-Most már tényleg elengedhetnél.-mondtam Linának, amire ő el is engedett
-Menjünk haza!-jelentette ki.

Nagyon idegesnek és egyben szomorúnak is tűnt.

-Várj.-mondtam neki.
-Mi az?-kérdezte.
-Szedni kell növényt.

Ő csak bólintott egyet, felém fordult és elkezdtük szedni.Mikor megtelt a kosarunk hazamentünk.A ház előtt még Lina egyszer megszólalt:

-Erről egy szót se apájéknak! Megértetted?
-Igen.

Benyitottunk az ajtón és anya aggódva futott oda hozzánk.

-Mi a baj?-kérdeztem tőle.
-Azt hittem valami bajotok esett. Miért maradtatok ilyen sokáig.
-Csak..-kezdtem bele a mondatomba de Lina közbevágott.
-Egy kicsit megálltunk a hídnál és beszélgettünk, aztán gyorsan elment az idő. sajnáljuk, nem akartunk rátok ilyeszteni.-mondta.
-Nem baj. Az a fő, hogy itt vagytok.
-Én most mentem lefeküdni!-jelentett ki Lina.
-Én is megyek.-mondtam.

1.fejezet: Sétálás az erdőben

-Felícia ez így nem jó!-oktatott ki a nővérem, Lina.
-Nem hiszem el, hogy már megint mindenbe bele kell szólnod.-idegeskedtem,amiért a nővérem folyton kötözködött velem.
-Csak segíteni akarok, de akkor inkább békén is hagylak.-mondta és leült az egyik padra ami a teraszon volt és csak nézett rám gúnyos mosollyal.
-Nem kell nekem a te segítséged.Nélküled is jól megvagyok!-ezzel a mondatommal meglengettem a pálcámat és a szegény kis nyusziból egy békát varázsoltam.
-Hahaha.-nevetett a nővérem.-Még, hogy nem kell a segítségem?-azzal a "békát" vissza is változtatta nyúllá.
-Egyedül is megtudtam volna oldani nem kell a te kotnyelességed is.-nyújtottam ki rá  a nyelvem.
-Gondolom.-röhögött megint a nővérem.
-Lina!!Ez nem volt szép tőled.-hallottam apánk hangját.
-De hisz ő mondta, hogy nem kell neki a segítségem.-mentegetőzött Lina.
-Igen.Tudom, de akkor sem kellett volna kinevetned.
-Bocsánat papa.-mondta sajnálkozva.
-Te meg Felícia.-sóhajtott fel.-Neked még sokat kell tanulnod.
-Anyátok üzeni, hogy menjetek el az erdőbe gyógynövényt szedni.
-Miért valami baja van?-lepődtem meg.
-Nem.Csak tudod, ha valaki lebetegedne legyen itthon.
-Rendben.-mondta Lina.

Bementünk a lakásba, felvettük a kosarat és elindultunk az erdőbe.Nem volt olyan messze, csak egy hídon kellett átmenni és ott kellett besétálni az erdő közepéig, mivel csak ott terem gyógynövény.

Amint mentünk eszembe jutott ,hogy anyánk mindig mesélt erről hídról.Folyton idejárt a legjobb brátnőjével pedig a családjuk eltiltotta egymástól mivel , hogy vámpír és boszorkányok nem lehettek már akkor sem barátok ,ezért kerestek egy titkos helyett ahol soha sem találták meg.

-Nos hát ez volt az a híd.-gondoltam hangosan és elmosolyodtam.
-Igen ez.-mondta mosolyogva Lina.
-Öhm... Lina énekelünk valamit ?-kérdeztem félénken.
-Persze, úgyse hallottalak még énekelni.-mosolygott biztatóan.-Na és hugicám mit szeretnél elénekelni?
-Öhm... Akon-Smack That.-mondtam egy kcisit elpirulva.
-Úrsiten azt a számot imádom.-karolt belém és elkezdtük az éneklést.

Amint mentünk megláttuk az a gyógynövényt amiért anyánk elküldött.

-Nézd Lina ott van egy csomó belőlük.-mutogattam és elkezdtem lépkedni oda.
-Várj Felícia!-fordultam a nővérem hangjára bár nem értettem miért mondta.