1.fejezet: Sétálás az erdőben

-Felícia ez így nem jó!-oktatott ki a nővérem, Lina.
-Nem hiszem el, hogy már megint mindenbe bele kell szólnod.-idegeskedtem,amiért a nővérem folyton kötözködött velem.
-Csak segíteni akarok, de akkor inkább békén is hagylak.-mondta és leült az egyik padra ami a teraszon volt és csak nézett rám gúnyos mosollyal.
-Nem kell nekem a te segítséged.Nélküled is jól megvagyok!-ezzel a mondatommal meglengettem a pálcámat és a szegény kis nyusziból egy békát varázsoltam.
-Hahaha.-nevetett a nővérem.-Még, hogy nem kell a segítségem?-azzal a "békát" vissza is változtatta nyúllá.
-Egyedül is megtudtam volna oldani nem kell a te kotnyelességed is.-nyújtottam ki rá  a nyelvem.
-Gondolom.-röhögött megint a nővérem.
-Lina!!Ez nem volt szép tőled.-hallottam apánk hangját.
-De hisz ő mondta, hogy nem kell neki a segítségem.-mentegetőzött Lina.
-Igen.Tudom, de akkor sem kellett volna kinevetned.
-Bocsánat papa.-mondta sajnálkozva.
-Te meg Felícia.-sóhajtott fel.-Neked még sokat kell tanulnod.
-Anyátok üzeni, hogy menjetek el az erdőbe gyógynövényt szedni.
-Miért valami baja van?-lepődtem meg.
-Nem.Csak tudod, ha valaki lebetegedne legyen itthon.
-Rendben.-mondta Lina.

Bementünk a lakásba, felvettük a kosarat és elindultunk az erdőbe.Nem volt olyan messze, csak egy hídon kellett átmenni és ott kellett besétálni az erdő közepéig, mivel csak ott terem gyógynövény.

Amint mentünk eszembe jutott ,hogy anyánk mindig mesélt erről hídról.Folyton idejárt a legjobb brátnőjével pedig a családjuk eltiltotta egymástól mivel , hogy vámpír és boszorkányok nem lehettek már akkor sem barátok ,ezért kerestek egy titkos helyett ahol soha sem találták meg.

-Nos hát ez volt az a híd.-gondoltam hangosan és elmosolyodtam.
-Igen ez.-mondta mosolyogva Lina.
-Öhm... Lina énekelünk valamit ?-kérdeztem félénken.
-Persze, úgyse hallottalak még énekelni.-mosolygott biztatóan.-Na és hugicám mit szeretnél elénekelni?
-Öhm... Akon-Smack That.-mondtam egy kcisit elpirulva.
-Úrsiten azt a számot imádom.-karolt belém és elkezdtük az éneklést.

Amint mentünk megláttuk az a gyógynövényt amiért anyánk elküldött.

-Nézd Lina ott van egy csomó belőlük.-mutogattam és elkezdtem lépkedni oda.
-Várj Felícia!-fordultam a nővérem hangjára bár nem értettem miért mondta.