2.fejezet: A találkozás

Amint megfordultam ott láttam 10 vámpírt és valamit kémleletek vagy éppen valakit.

-Vámpírok!-kiabáltam el magam.
-Maradj mar csöndbe!-fogta be a nővérem a számat.
de már késő volt.

A vámpírok észre vettek minket.

-Hoppá srácok.Ezt figyeljétek.-mosolygott  ránk az egyik vámpír és gyorsan oda szaladt hozzánk.
-Na tessék.Ezt jól megcsináltad...Megint!-vitatkozott a nővérem.
-Ssss...-mondta a sötét barna hajú vámpír aki Lina hajával kezdett el játszadozni.

Lina csak úgy nézett rám mint aki megakarna ölni.

-Friss húsok.-szólalt meg a göndörke hátulról, majd ő is odafutott hozzánk, de őt már a többiek is követték.
-Ő az enyém srácok.El a kezekkel!-mondta a sötét barna hajú srác aki ezúttal végig is nézte Linát.
-Ő pedig az enyém.-mondta a szöszi majd elém futott és csak pár centi választott el minket egymástól.
-Na ebben most nagyon tévedsz!-jelentette ki a göndör.-Őt én láttam meg előbb szóval ő az enyém!
-Ő pedig az enyém.Szóval szállj le róla Zayn!-mondta egy világos barna hajú srác is.

Szóval ő Zayn.-gondoltam magamban.

-Fiúk!Nyugi van!-szólalt meg az ötödik vámpír is.
-Niall, Harry.Zayn és Louis.Ne veszekedjetek!Nézzétek meg szegények, hogy megrémültek!-mosolygott ő is egyet.

Szóval a szőke Niall, a göndörke Harry, a világos barna hajú Louis és Zaynt már az előbb is tudtam.
És ki az ötödik?Vagyis egyáltalán ők kik?

-Mit csináljunk velük?-kérdezte Niall.
-Harapjuk meg őket.-mondta Zayn és odament a nővéremhez.
-Ne merészeld!-jelentette ki a nővérem.
-Ne kérlek hagyjátok őt.-elővettem a pálcám és varázsoltam.

A nővérem köré egy védőpajzsot emeltem.Még én is meglepődtem, hogy sikerült.A nővérem is csak nagyokat nézett.

-Boszorkák?-lepődött meg az összes és hátrébb húzódtak.
-Igen, azok vagyunk.-jelentettem ki.

Lina elő se vette a varázspálcáját, csak a kezével legyintett egyet és leszedte magáról a védőpajzsot.

-Micsoda? Ezt meg..
-Mi az Liam?-kérdezte Zayn.
-Ők fehér boszorkányok!-jelentette ki (ezekszerint) Liam.
-Micsodák?-kérdezte Niall.
-Ők a legerősebbek a világon és csak egy van belőlük az egész világon.-mesélte Liam.-Várjunk csak.Ti, hogy-hogy ketten vagytok?
-Vagy netán csak te vagy egyedül fehér boszorkány?-nézett Liam Lina felé.
-Egyenlőre még csak igen, de a húgom is az lesz csak még sokat kell tanulnia ahkoz.
-Egy okos és erős boszorkány?-mosolygott Zayn a nővéremre, amire ő elpirult.
-Lina!-szóltam rá.
-Jól van na.-egyből vette az adást.
-Na és még én pasizok.-álltam fel idegesen.-Maradj itt a pasiaiddal.
-Itt maradsz!-csinált valami izét a kezével és utána nem tudtam megmozdulni.
-Te meg mit csináltál?-kérdeztem meglepetten.
-Annyi a lényeg, hogy nem ismered ezt a mágiát és, hogy most nem tudsz megmozdulni.
-Szóval nem tud mozogni?-nézett rám Niall és elmosolyodott.
-Meg se próbád vagy különben te is így végzed!-mondta Lina.

Niall csak szúrós tekintettel nézett rá Linára és egy ideig farkas szemet néztek egymással.

-Elég legyen!-mondta Liam amire mindenki ráfigyelt.
-Gyertek fiúk menjünk!-mondta és elfutott.

Majd őt követte Louis és Harry is.Zayn és Niall még ott maradtak.

-Mit akartok? Miért nem mentek már el?-kérdezte Lina.
-Lina engedj el ez már fáj.
-Bocsi Felícia.-engedte el az ökölbe szorított kezét, de még akkor sem tudtam megmozdulni.

Zayn csak mosolygott egyet, oda lépett Linához és végig simitotta az arcát, de a végén már Lina elfordította a fejét, hogy éreztesse.Zaynnel, hogy hagyja ezt abba.Niall közelebb lépett hozzám és a fülembe súgta: -Akkor is az enyém leszel szivi.Majd mosolygott egyet és mindketten elmentek.

-Most már tényleg elengedhetnél.-mondtam Linának, amire ő el is engedett
-Menjünk haza!-jelentette ki.

Nagyon idegesnek és egyben szomorúnak is tűnt.

-Várj.-mondtam neki.
-Mi az?-kérdezte.
-Szedni kell növényt.

Ő csak bólintott egyet, felém fordult és elkezdtük szedni.Mikor megtelt a kosarunk hazamentünk.A ház előtt még Lina egyszer megszólalt:

-Erről egy szót se apájéknak! Megértetted?
-Igen.

Benyitottunk az ajtón és anya aggódva futott oda hozzánk.

-Mi a baj?-kérdeztem tőle.
-Azt hittem valami bajotok esett. Miért maradtatok ilyen sokáig.
-Csak..-kezdtem bele a mondatomba de Lina közbevágott.
-Egy kicsit megálltunk a hídnál és beszélgettünk, aztán gyorsan elment az idő. sajnáljuk, nem akartunk rátok ilyeszteni.-mondta.
-Nem baj. Az a fő, hogy itt vagytok.
-Én most mentem lefeküdni!-jelentett ki Lina.
-Én is megyek.-mondtam.